A zöld átállás ma az egyik leggyakrabban ismételt válasz a klímaváltozásra, mégis érdemes feltenni a kérdést: valóban a valóságból indulunk ki, amikor fenntartható fejlődésről beszélünk? Dr. Gelencsér András előadása, amely a „Fenntartható fejlődés: Háttal a valóságnak” címet viselte, arra figyelmeztet, hogy a jó szándék, a politikai célkitűzés és a technológiai optimizmus önmagában kevés, ha közben figyelmen kívül hagyjuk a természeti törvényeket.
Az előadás egyik központi gondolata, hogy az éghajlatváltozás valós probléma, de a megoldás nem egyszerűsíthető le egyetlen jelszóra. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése fontos, de önmagában nem old meg mindent, különösen akkor, ha közben a globális energiafelhasználás tovább nő.
Dr. Gelencsér András szerint több tényezőt is érdemes egyszerre látni:
- a fosszilis energiahordozók továbbra is meghatározóak,
- a megújuló technológiák előállítása is jelentős nyersanyagot igényel,
- a nehézipar, a hajózás és a repülés ma még nehezen váltható ki,
- a gazdasági növekedés szorosan kapcsolódik az energiafelhasználáshoz.
A zöld átállás egyik nagy ellentmondása, hogy az úgynevezett tiszta technológiák mögött is hatalmas anyag- és energiaigény áll. A napelemekhez, szélerőművekhez, akkumulátorokhoz és adatközpontokhoz rézre, acélra, betonra, alumíniumra, ezüstre és rengeteg energiára van szükség. Ezek kitermelése és feldolgozása ma nagyrészt fosszilis alapú ipari háttérre épül.
Különösen fontos szempont az energiasűrűség. A kőolaj és más fosszilis energiahordozók rendkívül koncentrált energiát biztosítanak, ezért több területen ma nincs egyszerű technológiai helyettesítés. Ilyen területek például:
- a tengeri áruszállítás,
- a légi közlekedés,
- a mezőgazdasági gépek működtetése,
- az acél-, cement- és műtrágyagyártás.
Az előadás arra is rámutatott, hogy a technológiai optimizmus gyakran elfedi a fizikai korlátokat. A hidrogén, az akkumulátorok vagy a mesterséges intelligencia fontos fejlesztési irányok lehetnek, de nem varázsmegoldások. Mindegyik mögött konkrét nyersanyag-, energia- és infrastruktúraigény áll.
A fenntartható jövőről ezért nem elég vágyak, szlogenek és látványos bejelentések alapján beszélni. A valódi kérdés nem az, hogy szeretnénk-e fenntarthatóbb világot. Természetesen szeretnénk. A kérdés az, hogy merünk-e szembenézni azzal, milyen ára, korlátja és következménye van annak, ha a valóság helyett illúziókra építjük a jövőt.
Következő előadásunk:
Az ESG stratégia ma már nem kizárólag a nagyvállalatok ügye: a kis- és középvállalkozások számára is egyre fontosabbá válik, hogy átlássák saját működésük környezeti, társadalmi és irányítási hatásait. Dr. Tobak Júlia az ESG stratégia kérdéseit érintette előadásában.